Azt hittem már sosem jön el ez a nap. Végre el mer indulni egyedül is. Érdekesen dudorászik ilyenkor, és lábujjhegyen tipeg, ha meg lehuppan, kicsit meglepődve azt mondja :"hopp, nusihopp", föltornázza magát és jön hozzám. Egy kép/az első/ van még csak arról amikor jól látszik, hogy egyedűl "portyázik", de dlogozunk az ügyön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.