Na én aztán jó elhanyagoltam ezt a blogot! Biztos senkinek nem hiányoztam. Olvassa valaki ezt a blogot, vagy csak a képekre vet egy-egy pillantást, és már megy is tovább? A kis zászlókból látom, hogy járnak erre, de senki nem ír :( 

Sokszor elhatároztam, hogy na akkor mostantól rendszeresen írok, de könnyű azt mondani...., és pont most írok mikor nyakunkon a karácsonyi készülődés, mert szokás szerint még sehol sem vagyunk. Az ajándékok megvannak és passz, semmi sütés főzés. Na de majd ma....

Nem lett volna szabad ennyi ideig lógnom inenn. Sok minden kimarad így. Ami nagyon megmaradt, az az hogy mindig hóforduló környékén hatalmasakat esett.

19. hónap körűl futtában vetette le a kardigánját, a kezei hátul, megbotlott, és bámmmm orrabukott, már ömlött is a szájából a vér, ordított. Szerencsére "csak" a szája repedt fel, a foga ép maradt.Húúúú ez durva volt.

20.hónap előtt-után 1-2 nappal a folyosón rohangál, egyszer csak egy tompa kongás majd éles visítás. Én a konyhában voltam, az ájulás kerűlgetett mert TUDTAM, hogy lefejelte a radiátort. A másodperc tört része alatt ott termettem mellette: a radiátor előtt térdel és üvölt. Na most aztán hívhatom a mentőt betörött a feje-gondoltam, de hál'Istennek nem nekem lett igazam "csak" egy dudor lett a homlokán. Őrület, hogy ez a gyerek, hogy tud visítani, milyen magas frekvencián, meg lilul a feje mert elfelejt levegőt venni, győzöm fujni az arcát -ezt igazán kinőhetné már-, meg az is őrület, hogy én is totál betojok ilyenkor és győzöm összeszedni magunkat. Ez van! Most mit csináljak?

A 21-es esése volt a leg dermesztőbb. Szokásos esti hancúr az ágyon, a lány mászik az apja után, eléri, két kézzel meg akarja fogni a hátát, abban a pillanatban az apja föláll és ellép az ágytól-már nem emlékszem hova indult-és azzal a nagy lendülettel a kicsilány a levegőbe markol, átfordul a fején, és a hátára nyekken. Egy pillanat csend, majd velőtrázó sikítás, fulldoklás. Agyrázkódás, betörött fej vagy végtagok, ide roham mentő kell, vagy helikopter-gondoltam én már megint. Megint hál'Istennek semmi ilyesmi -mert a mama szerint kisdedek a SzűzMária kötényébe esnek- "csak" a 19-es szájrepedés, és a 20-as dudor a homlokán. Kb.1 órába telt mire teljesen megnyugodott, és nem hüpögve vette a levegőt. Ennyivel megúsztuk ezt is! Mi jön még????

Aktív és éber őrzőangyakája van a mi kis csajszinknak, akinek kijut a melóból, és becsülettel el is végzi a ráruházott feledatokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.